ÍZLIK A BANÁN, ELVTÁRSAK?
Ami a vízszerelőt illeti (3.)
Székely Csaba utolsó frissítés: 23:02 GMT +2, 2008. június 2.Apukámat még Ruszu szomszéd sem tudta eltántorítani a tervétől, hogy a bátyámból politikust faragjon, pedig Ruszu szomszéd folyton feljelentett minket, mert a bátyám »
– Nem a falat püfölte a kalapáccsal – próbálta nyugtatni apukám Ruszu szomszédot –, csak a testvérét akarta agyonverni. Mit csináljak, ha éppen ott állt a fal mellett?
Ruszu szomszédot ez nem nyugtatta meg, tovább lármázott. Csak akkor hagyta abba a lármázást, amikor apukám megkérdezte tőle,
hogy járt-e már a Duna-deltában.
Akkor eloldalgott, és nem jött át többé lármázva. A rendőrök persze nem jelentek meg, hozzánk sosem jöttek ki. Akkor sem, amikor valaki feljelentette apukámat, amiért túl hangosan hallgatja a rádiót, és akkor sem, amikor azért jelentették fel, mert kiszúrta egy autó kerekeit, amiért oda állt, ahova ő szokott parkolni.
Viszont kijött a barna zakós bácsi, akit Ruszu szomszéd uszított ránk. Minden héten benézett hozzánk, ellenőrizni, nem kell-e beutalni a bátyámat valamilyen intézetbe. Olyasmibe, mint ez itt, ja.
– Már hogy volna közveszélyes? – mondta apukám a barna zakós bácsinak. – Kriszti, tedd le szépen azt a húsklopfolót, és gyere, mutasd meg a bácsinak, hogy nem vagy közveszélyes.
A barna zakós bácsi szeretett hozzánk járni. Minden alkalommal beült a bátyám szobájába, és egy órát beszélt hozzá. Azt hiszem, valami gyógyszert is adhatott neki, mert a beszélgetéseket követően a bátyám igen szokatlanul viselkedett: abbahagyta az üvöltözést és az ugrálást. A barna zakós bácsi, miután kijött a bátyámtól, odaállt apukám elé, zsebkendőjével megtörölgette az arcán a karmolás-nyomokat, kisimítgatta megtépázott zakóját, majd elkezdte csóválni a fejét.
– Ugye, hogy egészséges? – nyújtott át bólogatva apukám kétszáz lejt .
– Persze, hogy egészséges – bólogatott a barna zakós bácsi is, kezében a kétszáz lejjel.
A barna zakós bácsin kívül csak egyetlen ember szeretett hozzánk járni:
a vízszerelő, aki apukámról írt jelentéseket. Sovány, borostás bácsi volt, kék sapkában, amin azt írta, hogy SKI, és volt rajta egy kis síelő figura. Nyáron is ezt viselte.
– Megint panaszkodik az alsó, hogy beázott – jelent meg időnként. – Azt hiszem, csőtörés lesz.
Havonta történt egy ilyen csőtörés, néha gyakrabban.
– Valószínű – mondta neki apukám, és betessékelte a fürdőszobába.
– Meg kéne beszélni velük a meszelést – mondta a vízszerelő, aki apukámról írt jelentéseket. – Múlt hónapban meszelték ki a fürdőszobát, állítólag a víz tönkretette az egészet.
– Nem felejtem el – mondta apukám. – Még ma beszélek velük.
Persze elfelejtette, és nem beszélt velük, mivel alattunk nem lakott senki. Amikor beköltöztünk, lakott ott egy fiatal házaspár, de hamar elköltöztek, mert az agyukra ment, hogy a bátyám egész nap döngve ugrándozott a lakásban.
Amikor nálunk volt a vízszerelő, aki apukámról írt jelentéseket,
szerettem nézni, ahogy dolgozik. Elzárta a főcsapot, aztán kiszerelt egy darab csövet a kagyló alól, kenderkócot csavart rá, és visszaszerelte. Máskor kiszerelte a csövet, lecsavarta róla a kenderkócot, és úgy szerelte vissza. Közben buta kérdéseket tett fel nekem, de nem válaszoltam, mert nem beszélgetni szerettem vele, hanem nézni, ahogy dolgozik.
– Sejtettem, csőtörés volt – mondta a barna bőrfotelben ülő apukámnak, miután elvégezte a munkát. – De megoldottam, kedves Tibor. Ugye szólíthatom Tibornak?
– A nevem Tibériu – figyelmeztette apukám. – A feleségem román, tehát én is az vagyok. És szólítson inkább Veres elvtársnak, így szoktam meg.
– Rendben, Veres elvtárs. Veres elvtárs, kérhetnék egy pohár vizet? Úgy megszomjaztam.
Mindig kért valamit. Vizet, kávét, teát, oranzsádát, ami csak eszébe jutott. Vagy megkérdezte, hogy rágyújthat-e, mert olyan jól esne neki így, munka után. És miközben ivott vagy cigarettázott, apukámat faggatta.
– Veres elvtárs, megnézte a tegnap a főnök beszédét a tévében?
– Miért, beszédet mondott a vízszerelő brigád vezetője?
– Nem, Veres elvtárs, a Csauseszku elvtárs beszédét kérdem.
– Hogyne, mindig megnézem.
– Tényleg? Hogy tud végignézni egy öt órás beszédet? Nem unja?
– Már miért unnám? – lepődött meg apukám. – Sokat tanulok belőle. Ösztönöz, munkára sarkall, és megtanít arra, hogyan vehetek részt tevékenyen a szocializmus építésében. Talán maga unja?
– Dehogyis, Veres elvtárs, ellenkezőleg. Sokat tanulok belőle. Ösztönöz, munkára sarkall, és megtanít arra,
hogyan vehetek részt tevékenyen a szocializmus építésében.
Általában ilyen kérdéseket tett fel a vízszerelő, aki apukámról írt jelentéseket. Hogy látta-e, vagy olvasta-e azt a valamit, meg hogy mi a véleménye róla. De olyan is volt, hogy csak apukám hogyléte felől érdeklődött, jól érzi-e magát, tud-e rendesen táplálkozni ő meg a családja, megkap-e mindent, amire szüksége van.
Apukám ilyenkor megnyugtatta, hogy igen, mert hazánk vezetői gondoskodnak róla, hogy jól éljünk, és ne szenvedjünk szükséget semmiben. Teljesen érdektelen beszélgetések voltak ezek, ezért, hogy izgalmasabb legyen a dolog, általában megpróbáltam leszedni a vízszerelő sapkáját. Persze nem engedte.
Apukám ilyenkor sosem szólt rám, hogy zavarom anyukámat, mert tudta, hogy minél tovább idegesítem a vízszerelőt, annál hamarabb távozik. Ő is legalább annyira unhatta, mint én. Nem is értem, egyáltalán miért fárasztotta magát a válaszolgatással, másnap úgyis elolvasta az egészet gépelt papíron.
Apukám otthon szerette olvasni a róla írott jelentéseket,
a barna bőrfotelben ülve. Ja. – Ez a vízszerelő teljesen megbolondult – dünnyögte anyukámnak az iratokba merülve. – Ilyet nem is mondtam. Honnan szedhette…
Amiről úgy gondolta, hogy ő olyat nem mondott, azt kihúzta.
– És igazán találhattak volna egy olyan vízszerelőt, aki tud helyesen írni – tette hozzá, és megint belefirkantott a jelentésbe.
A bátyám sosem foglalkozott a vízszerelővel, aki apukámról írt jelentéseket, számára ő nem létezett. Ha véletlenül nekiment, miközben engem üldözött, elcsodálkozott, hogy van ott valaki a nappaliban, aki nem apukám.
Egyszer bokán is rúgta, mikor elbújtam a lába mögé. Apukám ebben annak bizonyítékát látta, hogy a bátyámból jó politikus lesz, mivel a rendszer jelentéktelen elemein igenis át kell nézni, és csak akkor kell figyelembe venni őket, ha szükség van rájuk. De a bátyámnak sosem volt szüksége vízszerelőre.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!